Kocsis Attilával beszélgettünk

A játékosokon kívül Klubunk sikereiben fontos szerepet játszanak azok a személyek is, akik a meccsek alkalmával ugyan nem kerülnek reflektorfénybe, viszont munkájukkal, tudásukkal nagyban hozzájárulnak egy csapat teljesítményéhez. A mai napon Kocsis Attilával, Kockával beszélgetünk, aki csapatunk megalakulása óta masszőrként segíti játékosaink felkészülését, így nagy szerepe van az évek során elért sikereinkben.

Hogyan kerültés a Dunakeszi Kinizsi csapatához?
Kocsis Attila: 3 ével ezelőtt, március végén beszéltem Fehér Zsolt barátommal, akihez 25 éves barátság fűz. Mondta, hogy úgy néz ki, hogy a nyár végén alakul egy Miniszterelnökségi csapat, amelyik baráti társaság. Itt ismertem meg olyan nagy neveket, mint Horváth Feri, Tóth Gyuszi, Lőw Zsolt, a másik oldalról pedig Szijjártó Péter és Szikora Levente. Először egy héten egyszer kellett mennem, akkor még nem volt kiírva a bajnokság, majd egy héten már kétszer, egy edzés, egy meccs. Annyira szerették a játékosok, hogy azt mondták, minden nap mennyek, így már a mindennapos munkámat lekötötte a Dunakeszi csapata. Nyár végén úgy alakult, hogy komolyabb terveket sző a Dunakeszi, szeretné megnyerni az NB II-t, és utána az NB I-ben elindulni, amihez továbbra is úgy gondolták, hogy én lássam el a masszőri teendőket. Akkor érkezett Vincze Ottó, Szamosi Tamás és Tóth Iván, akikhez szintén barátság fűz. Mindenkivel jóban voltam, jóban is vagyok, egy nagyon jó baráti társaságként indult és remek csapattá alakult a Kinizsi.

Az utolsó szezon elején megalakult női csapatunk is, ahol ugyanezt a titulust látod el. Mennyiben másabb nőkkel foglalkozni, mint férfiakkal? Van-e számottevő különbség?
Kocsis Attila: Egy éve érkeztek Csömörről a lányok. Biczi Gábor barátom, aki a lányok vezetőedzője lett azt kérte, hogy ha van rá lehetőség, és tudom segíteni a lányokat, akkor mennyek el velük a bajnokikra. Ebben a közegben is jól érzem magam, hála Istennek, a lányok is elfogadtak, talán pszichésen ők egy kicsit gyengébbek, és néha lelki problémáik vannak. Mivel kb. olyan idős lányom van, mint ők, talán könnyebben tudok Nekik segíteni ezen problémák feloldásában. Ugyanolyan mentalitásuk van, mint a férfiaknak, úgy érzem, talán még keményebbek, önfeláldozóbbak, de sérülékenyebben, néha sírósabbak is. Nekik inkább lelki támaszra van szükségük, ezen a téren talán többet tudok segíteni nekik, mint masszőrként. Jól esik nekik, ha foglalkoznak velük, ha egy masszírozás mellett el tudják mesélni a problémájukat. Ebben tudok segíteni.



A Kinizsin kívül a válogatottnál is ellátod ezt a feladatot, ráadásul nagypályán is rengeteg játékossal foglalkozol.
Kocsis Attila: Egy nyári napon felhívott Fehér Zsolt, hogy szeptembertől a futsal válogatott férfi, a női és az utánpótlás csapatainál megkaptam ezt a lehetőséget. Emellett dolgoztam az NB II-es Vasasnál fél évig első számú gyúróként, de mivel sok munkám volt, nem tudtam a kettőt összeegyeztetni, így úgy döntöttem, hogy szakítok a Vasassal. Ezután megkeresett a Ferencváros U15-ös korosztálya, akikkel egy jól sikerült edzőtábor után sikerült megállapodnunk, így amikor időm engedte, szombatonként az ő mérkőzéseiket tevékenykedtem. A srácok megnyerték a bajnokságot, így ennek köszönhetően U15-ös bajnokcsapat tagjának vallhatom magam. Engem a nagypálya kezdett el vonzani, amíg Fehér Zsolttal nem találkoztam. Utána átálltam a futsalra. Igazából annyiban másabb, hogy ez 12 ember a nagypálya pedig mondjuk 20 ember, de sok különbség nincsen. Szeretem a nagypályát is, ha esetleg kérő akad, akkor oda is el tudok menni, ha épp a Dunakeszinél vagy a válogatottnál nincs munkám.

Milyen feladatai vannak egy masszőrnek egy csapat körül, milyen dolgok tartoznak a munkádhoz?
Kocsis Attila: Egy masszőrnek nem csak az a feladata, hogy masszírozzon. Sok esetben megkeresnek a játékosok, hogy sérülés esetén kudok-e orvost, esetleg kezeléseket intézni. Emellett a szerelések mindig rendben legyenek, plusz olyan kellékek beszerzése, amik egy játékos rehabilitációját segítik, mint pl. Tape vagy Gazo. Így az egész csapatot mint lelki mint fizikális oldalról segíteni. A csapatok mellett privát emberekkel is foglalkozom, megfordultak a kezem alatt híres bokszolók, mint Bedák Pál, Bedák Zsolt vagy Kovács Gyuszi, a zenei iparból Dér Heni, aki szintén hozzám jár. És természetesen vannak nem híres emberek is a vendégeim között.



Mint látható, rengeteg helyen számítanak a tudásodra. A szakmai tapasztalatod tehát adott. Esetleg van-e olyan területe a munkádnak, amit mindenképpen fejleszteni szeretnél, esetleg amit ki szeretnél tanulni.
Kocsis Attila: Februárban elvégeztem egy fizioterapeuta tanfolyamot, ami lézerterápiát, mágnesterápiát és ultrahangot tartalmaz. Igazából ezeket szeretném még jobban elsajátítani, a mai futballban ezek már elengedhetetlenek, egy masszőrnek tapelésen kívül ezekhez is értenie kell! Egy játékos egy sima edzésen meg tud húzódni, egy meccsen meg tud szakadni, és ezekhez nem mindig kell közvetlen orvosi segítség, hanem ha egy masszőr ért az ilyesmihez, akkor ő is rögtön el tudja látni az adott sérülést.

A jövőre nézve milyen terveket szövögetsz akár a sport, akár egyéb területeken?
Kocsis Attila: A Dunakeszivel szeretnék férfi szinten minimum egy bronzérmet, de ha lehet fényesebb, akkor fényesebbet. A válogatottal is szeretnék egy kiugró teljesítményt elérni, és a Dunakeszis lányokkal is remélem, hogy a tavalyi bronzot fel tudjuk cserélni mondjuk egy ezüstre, és szeretném, ha ez a csapat egyben maradna! Idővel egy nagy, profi NB I-es Klubnál is szívesen kipróbálnám magam. Ha egy Ferencváros, egy Győr vagy egy Újpest kaliberű csapat megkeresne, megfelelő ajánlat esetén nem biztos, hogy nemet tudnék Nekik mondani. A válogatottat azt mindenféleképp megtartanám, szerintem ez Magyarországon mindig egy plusz, egy dicsőség, egy megtiszteltetés, amit nem pótolhat semmi más!

Köszönöm Kocka, hogy időt szakítottál rám, kívánom, hogy a terveid valóra váljanak, és nagy megnyugvás, hogy a játékosainkat ilyen felkészült szakemberek segítik, mint Te!
Hajrá Dunakeszi, csak a Kinizsi!!!